3. fejezet

Hosszú szünet után itt a 3. fejezet. Jó olvasást! :)

Másnap reggel hét órakor keltem, majd rövid készülődés után le mentem reggelizni. Az egyik asztalnál már ott ült Luca és Réka is, és vidáman beszélgettek.
- Sziasztok - ültem le hozzájuk a tálcámmal a kezemben, amin egy tál műzli volt.
- Szia! - köszöntek.
- Nem tudjátok mi lesz ma a program? - kérdeztem.
- Nyolctól nyelvi óra egészen kilencig, aztán szabad program, délben ebéd, utána nyelvi óra majd szabad program. Jól hangzik, ugye? - kérdezte vigyorogva Luca, mire én is hasonlóképpen tettem.
- Öhm, lányok, ugye nem baj, ha a délutáni szabad programot nem veletek töltöm? - nézett ránk pirulva Réka. Lucával összenéztünk, és pontosan tudtuk, hogy csak egy dolog állhat ennek a hátterében.
- Ki a szerencsés? - szegeztem neki a kérdést.
- Chris - mondta mosolyogva.
- Persze, hogy nem baj - mondta Luca, én pedig megfogtam a tálcámat, felálltam az asztaltól, majd Rékára néztem, és ezt mondtam:
- Jól van lányom, a családban maradsz! - majd elindultam, hogy leadjam a tálcát, de még így is hallottam két barátnőm nevetését.
A nyelvi óra elég jó volt, egy fiatal angol férfi jött hozzánk, aki nyelvet tanított egy középiskolában. Nagyon jó fej volt, és remekül tanított. Az óra után, mi hárman maradtunk kicsit még pluszba angolozni, de tanulásból nem lett semmi, ugyanis végigbeszélgettük az egészet. Megtudtuk többek között, hogy Peternek hívják, 25 éves, és itt él Londonban. Végül fél 11-kor Peternek mennie kellett, így hát mi is felmentünk a szobánkba. Réka lázasan keresgélte a ruháját a randijára, Luca pedig a Büszkeség és balítéletet olvasta. Én lefürödtem, bedőltem az ágyamba, és elaludtam.
Fél 12-kor ébredtem erős fej-és torokfájásra. A lányok aggódtak, de mondtam nekik, hogy beveszek fájdalomcsillapítót, és ledőlök pihenni. Végül beleegyeztek, és lementek ebédelni, onnan meg egyenesen a városba. Miután bevettem a gyógyszert lefeküdtem, és el is aludtam.
Amikor másodszorra felkeltem, telefoncsörgés ébresztett, Luca volt az.
- Szia, mondd - szólaltam meg.
- Baj van. - Amint ezt meghallottam, felültem az ágyban.
- Mi az, mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Réka kórházban van.
- De.. hogyan?
- Rosszul lett. Többet én sem tudok.
- Melyik kórházban van?
- A St. Anthony-ban.
- Sietek - mondtam, és letettem. Felvettem egy fehér pólót és egy farmert, zsebre vágtam a telefonom és a pénztárcámat, majd elrohantam. Az utcán nagy nehezen fogtam egy taxit.
- A St. Anthony kórházba, legyen szíves. - A sofőr nem is válaszolt, csak elindult. Szótlanul néztem ki az ablakon, és gondolkoztam. Vajon mi történhetett Rékával, mi lehet a baja? Súlyos? Gondolatmenetemből az a tény zökkentett ki, hogy megálltunk egy sikátorban.
- Mégis hol vagyunk, ez a hely nem úgy néz ki mint egy kórház! - mondtam felháborodottan. A férfi kiszállt a vezető ülésről, és kinyitotta a hátsó ajtót. Már épp kiszálltam volna, amikor visszalökött az ülésre.
- Nem mész sehova, cicus - mondta, és elkezdett taperálni. Elfogott az undor és a félelem.
- Engedjen el! - ellenkeztem. Gúnyosan felnevetett, én pedig pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva erősen a két lába közé rúgtam, mire összeroskadt a fájdalomtól. Lerúgtam magamról, és elkezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam. A sikátorból kifutva megpillantottam a kórházat, ahova aztán be is mentem. A kávéautomatánál megláttam Lucát.
- Szia - köszönt - Hol voltál ilyen sokáig?
- Az... az most nem lényeg. Réka. Mi a baja van Rékának? - kérdeztem.
- Nem tudom, még nem mondtak semmit. Remélem nem komoly - mondta lesütött szemekkel, miközben a kávéját kevergette.
- Hogy történt?
- Sétáltak Chrissel, és egyszer csak rosszul lett majd elájult.
- Itt van? - kérdeztem.
- Kicsoda? - vonta össze a szemöldökét.
- Chris.
- Igen, bent van Rékával. Csak egy ember mehetett be. - Ekkor az emlegetett személy megjelent.
- Na, mit mondtak? - támadtam le.
- Semmi konkrétat nem közöltek még, csak annyit, hogy Rékának komoly baja van. - Mindhárman fájdalmasan összenéztünk, és mindannyian azért imádkoztunk: csak ne legyen halálos.

Ui.: Tudom, tudom, rövid lett, de ez csak egy átvezető fejezet :) Légyszi véleményt :P